- A Kendel Közösség legutóbbi lapszámában (2022 nyár) te is szerepeltél a kollégáink bemutatkoznak rovatban. Nyilatkoztál többek között arról, hogy a Kendel Közösség az egyik kedvenc projekted a cégnél. Mesélj egy kicsit arról, hogy miként születik meg egy-egy lapszám.

- Igen, az általam szerkesztett negyedik magazinban, 2021 késő őszén, elkezdtük bemutatni a kollégákat. A magazin egy fontos eleme, hogy a Kendel Kft. és Klaszbau Kft. megjelenik benne, hisz mégis csak egy céges lapról van szó. Ezt a két céget pedig emberek alkotják. 20 fő alatti, családias cég vagyunk. A családiason nem azt értem, hogy mindenki szeret mindenkit, hanem hogy olyan az élet, mint egy nagy családban. Vannak viták, örömök, közös munka, közös élmények. Ez a 16 kolléga mind egy külön entitás, de mégis, összességében egy nagy cél érdekében hajtunk, munkálkodunk. Eredményesnek kell lenni, hogy kenyeret tudjunk adni a családunknak. Az összetartozást több módon is igyekszünk erősíteni. Vannak hagyományos módszerek, mint egy csapatépítő tréning, egy céges kirándulás, közös bulik. No és vannak nem hagyományos eszközök is. Ilyen volt a dolgozói jóléti program, amely többek között abból állt, hogy a kollégák munkaidőben kaptak egy-másfél órát, amikor a cég pénzén edzésen vehettek részt. Ez részint egy egészségtudatos kezdeményezés volt, részint pedig csapatépítő hozadékkal is bírt. Hisz, ha valakivel együtt izzad az ember egy konditeremben vagy jóga foglalkozáson, akkor óhatatlanul közelebb kerülsz ahhoz, hogy megértsd a másikat. A megértés pedig az, amire mind vágyunk. Ha hozzád közelállókkal dolgozol, akkor a munkahelyi konfliktusok is tompábbak lesznek. A másik nem hagyományos eszközünk a Kendel Közösségben való szereplés, bemutatkozás. Minden kolléga vérmérsékletének megfelelően tesz ennek eleget. Alapvetően nem rutinos közszereplőkről beszélünk, ezért az igazi kitárulkozások jellemzően elmaradnak. Mégis megtudunk azért néhány dolgot a kollégákról, ami bár nem intim, nem nagyon mély, de mégis egy vázlatos háttered ad azoknak az arcoknak, hangoknak, akikkel ügyfélként, partnerként kapcsolatba kerülnek a kívülállók. Lehetőségnek tartom, hogy minden embernek története van. Jó ezeket a történeteket valamilyen szinten, az ízlés és a kulturáltság szintjéig feltárni. Ezeknek mindig pozitív hozadéka van. A netes tartalmak és kapcsolatok eltávolítanak bennünket egymástól. Nem is kicsit szembe megyünk a jelenlegi trendekkel, hogy egy elavult, papír alapú formátumban jelentetünk meg tartalmakat. Mégis, én hiszek abban, hogy valahol ez visszajön. Ha ehhez még emberi sorsokat is bemutatunk, az maga a csoda. Ezen elvek mentén haladva rám is sor került a bemutatkozások között. Kollégáimtól eltérően én egy elég hosszú interjút adtam. Ez nyilván tudatos volt. Szerettem volna megmutatni, hogy bátrabban is lehet beszélni a gondolatainkról. Bízom benne, hogy ez a példa a következő magazinokban megjelenő munkatársakra is pozitívan hat, és ők is nyíltabbak lesznek.

- Ez akkor a Kollégák bemutatkoznak rovat. De mi a helyzet a többi cikkel?

- Két részre bontanám a dolgot. A magazinban vannak szakmai dolgok és úgynevezett open world tartalmak. A szakmai anyagokat alapvetően a partner cégektől kérem be. A beszállítók egy része szívesen ír egy-egy technológiáról, ha cserébe bemutathatja a saját válaszát egy műszaki kihívásra. Ezek a cikkek valamilyen szinten reklámok. Ugyanakkor igyekszem figyelni rá, hogy ne csak egy reklám legyen, hanem valóban válaszd adjon egy érdekes szakmai kérdésre. Olyan választ, ami egy laikus számára is érthető. Fontos célkitűzése a lapnak, hogy mindenkihez szóljon, ne csak egy szűk, szakmai réteghez. Annak nem lenne értelme. A külsős tartalmak összeállítása, beszerzése bonyolultabb folyamat. Nem titok, hogy a lap ilyen szempontból társadalmi munkában készül. Vagyis egyik szerző sem kap tiszteletdíjat azért, mert megjelenik egy cikke a magazinban. Ez persze egy szűrő is. Kerestem már meg hazai viszonylatban ismert, a médiákban gyakran szereplő embereket cikk vagy interjú felkéréssel. Egyikük sem akart élni a lehetőséggel. Ennek alapvetőn két oka van. Az egyik, hogy mindannyian forgatják és ismerik a Bibliát, melyben az áll, hogy Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen (Máté 27.62–66). A másik talán a presztízs. Magazinunk lehet bármilyen igényes, a kis példányszám és a korlátozott terjesztés nekik nem generál olyan hullámot, amit érdemes lenne meglovagolni. Bevallom, eleinte bántottak ezek a visszautasítások. Aztán rájöttem, hogy igazából óriási szerencse, hogy nem vállaltak nálunk megjelenést ezek az emberek. A világ ugyanis nem belőlük áll. Gyakorlatilag kimeríthetetlen forrás áll rendelkezésre a környezetünkből olyan interjú és cikk alanyokból, akik bár nem országosan ismertek, de mégis érdemi, értelmes és érdekes tartalmakat tudnak velünk megosztani. Magazinunk így nem túlfényezett mű idolokat villant meg újra, hanem közösségünk néha láthatatlan, néha csak saját közegében ismert és elismert tagjait. Hihetetlen mikró világok, sajátos szubkultúrák nyílnak meg előttünk a magazin segítségével. Velük egyébként könnyebb is dolgozni, mert nincsenek sztár allűrök, csak alázatos munka.

- Viszonylag erős a sport és a gasztro vonal a lapban. Ez mitől alakult így? Tudatos vagy véletlen?

- Nem hiszek a véletlenekben. Őszintén vallom, hogy a dolgok úgy történnek, ahogy történniük kell. De nem eleve elrendelt, fatalista módon, hanem logikusan. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát alapon. Persze néha van deus ex machina szerű esemény mindenki életében. De éppen csak annyi, hogy folyton világnézeti bizonytalanságban legyünk. Hinni és nem hinni szintén emberségünk nem elidegeníthető része. A sport, az egészség és a gasztronómia kéz a kézben járnak. De nyilván ez is tükröz bennünket, mert szeretünk sportolni, enni és egészségesnek lenni. Ez utóbbi mindenkinek szimpatikus, de nem tesznek érte semmit. A cikkeink ezen része arra hivatott, hogy felrázzon pár embert. Hé, ne egyél szemetet, ne hanyagold el magad, mozdulj meg! Ez amolyan küldetés. Nincs messiás tudatunk, csak egy kis energia impulzust akarunk adni. Hátha működik. Ha csak néhány embernek segítünk ezzel, már megérte. Bár a magazin egyfajta brand marketing eszköz, de alapvetően, már az eddig elhangzottak alapján is látszik, hogy nem egy üzleti vállalkozás. Vagy ha az, annak pocsék, mert csak viszi a pénzt. A nyomda költségből és a rá fordított munkaórák árából a tulajdonos nagyon messzire el tudna utazni két hétre.

- Oké, de miért pont azok az emberek írnak cikket vagy készítesz velük interjút, akik végül a lapba kerülnek.

- Mint kiderült, a kapcsolati hálóm elég széles. Sőt, kiderült az is, hogy tágul, mint az univerzum. Van egy matematikai elmélet, ami szerint a világon ma már bárkit elérhetünk maximum három-négy kontakton keresztül. Ez elsőre meredeken hangzik, de teljesen igaz. Nagyon látványosan megfigyelhető például a hazánkban kevésbé ismert, használt LinkedIn social media felületen. Szóval interjú alanyokból nem hiszem, hogy mostanában kifogyunk. Az egészségügyi és sport szakemberek örülnek, ha kifejthetik nézeteiket. Ők minden lehetőséggel élnek, mert Magyarországon ezen a két területen nagyon elhanyagoltak az emberek. Kellenek az új és folyamatos impulzusok, hogy a lehető legtöbben élhessenek minőségi életet, fájdalmak és testi korlátozódások nélkül. Furcsa módon a gasztro rovatot nehezebb megtölteni. Kereskedelmi vezetőnk, Szolnoki Tamás ötlete volt, hogy a kolléganők írjanak receptet a magazinba. Sajnos egyikük sem élt ezzel a lehetőséggel. De az alap felvetést már nem akartam elengedni. Megkerestem helyi viszonylatban színvonalasnak mondott éttermeket, hogy a chef adjon nekünk egy receptet, meg pár jó ételfotót. Senki nem reagált a megkeresésre, amit mindenképpen érthetetlennek tartok. Szerencsére jó kapcsolatot ápolunk Turanitz Gergellyel, aki a velencei Tekergő éttermet és a székesfehérvári Patent Gasztrobárt üzemelteti a testvérével. Ő zseniális anyagokat biztosít nekünk. Nagy hangsúlyt fektet például az étel fotókra. Ez ritkaság. Mert egy receptet leírni nem ördöngösség, de ehhez olyan képi anyagot hozzátenni, ami profi, nos az már egészen új dimenzió. Sokan nem tudják megugrani, ami részben szakmai igénytelenség, részben a vizuális kultúra hiánya.

- Ha már a vizualitás szóba került... Jól látszik, hogy a magazin e téren is fejlődik. Miért nem egyből egy végleges kiérlelt formátummal jelentetitek meg?

- Éppen ahogy mondod, a kulcsszó a kiérlelt. Ehhez idő kell. A gyors változások amúgy sem egészségesek. Fájdalmakkal járnak. Ezt el akartam kerülni. Ahhoz tudom hasonlítani, amikor eldöntöd, hogy le fogsz menni spárgába. Elsőre is megteheted, de valószínűleg nem lesz jó vége. Nyújtani kell, lazítani, gyakorolgatni, aztán jöhet a spárga. Ahonnét elindult a Kendel Közösség és ahová most jutott, az egy szép ív. Minden úgy volt jó, ahogy történt. Talán egy lapszámmal tudtam volna előrébb hozni a mostani, mindenki által dicsért, megjelenést. Tényleg őszintén mondom, nagyon sokszor megkapom szóban és levélben, hogy wow, ez igen! Azt elárulhatom, hogy borító tekintetében már célba értünk. A nyári kiadvány már nemzetközi mércével mérve is megfelelő külalakú. A belsőn pedig folyamatosan csiszolunk. Az nehezebb munka. Szerencsére ebben jó partner állandó grafikusunk, Varga Gábor. Az ötleteimet tolerálja, skicceimet igényes grafikába önti, nem tukmál semmit, inkább csendesen átküld egy verziót, amin látszik, hogy ő érzékkel is rendelkezik e téren és tanulta is, amit csinál. Alapvetően az én egom jelenik meg a magazinban, de mivel én szerkesztem, ez így rendben van. Gábor a tehetségét és tapasztalatát adja. Ettől gördülékeny és gyümölcsöző a munkakapcsolatunk.

- A külmérete szokatlan a Kendel Közösségnek. 20*20 cm, ami egyáltalán nem általános.

- A magazinok alapvetően álló A/4 vagy az körüli méretben, formátumban jelennek meg. Kaszti Tamás tulajdonos elképzelése az volt már az első magazinnál is, hogy legyen más a formátum. Akkor a fekvő A/4 méret mellé tették le a garast. Amikor idekerültem, én javasoltam, hogy legyen a megjelenés négyzetes. Ez mellett több érv szól és egy ellene. Ami miatt nem szerencsés, hogy ennek magasabb a nyomdaköltsége. Alapvetően ezért nem ilyen a trafikokban kapható újságok egyike sem. A többi szempontból viszont jó a 20*20. Egyedi, ezért figyelemfelkeltő ez a kialakítás. Ez elsődleges szempont volt. Nagyon lényegesnek érzem még azt is, hogy ne legyen túl nagy egy újság. A mi lapunk bárhová elfér, nincs vele macera.

- Meddig fog ez a magazin megjelenni, milyen élettartamot jósolnál neki?

- Ilyen szempontból előny és hátrány is, hogy nem klasszikus lapkiadó vagyunk. Előny, mert nem kell Forintban mérhető hasznot realizálnunk a magazinon. Ugyanakkor hátrány, mert ha olyanná válik gazdasági környezet, amikor kenyérre kell a pénz, bizony a prioritások változhatnak. A Covid-19 eső hullámának időszakában nagyobb pause volt a megjelenésben. Aztán jó Főnix módjára újra szárnyra kapott a projekt. Ha az elvet nézem, amiért ez a magazin megszületett, akkor még nagyon sokáig meg fog jelenni. Ilyen szempontból ez nem személyhez kötődő folyamat. Büszkék lehetünk rá, hogy tettünk téglát a falba, de a fal utánunk is épül majd tovább. Mi azon leszünk, hogy így legyen, mert ez a Kendel, egy építőanyag kereskedés társadalmi felelősségvállalásának jelene, és egyúttal a cég kulturális öröksége.

Megnézem a Kendel Közösség Magazint